Translate

2014. április 19., szombat

Szappan történelem

Nem tudjuk pontosan, mikor jelent meg a szappan az emberiség történetében, de különbözõ célokra, különbözõ formában már évezredekkel ezelõtt használták. A legrégibb idõkben nem tisztálkodásra, hanem bõrök cserzésére, kikészítésére használták. Az Ebers-féle egyiptomi papirusztekercsek adatai szerint az egyiptomiak a mumifikáláshoz alkalmazták az olajak és zsírok lúgos sóit. Ezeknek a szappantartalmú anyagoknak gyógyító hatást is tulajdonítottak, és virágokból sajtolt illóolajokkal tették kellemesebbekké. Egyiptom területén nagy lehetõséget jelentett a szappangyártás szempontjából a sivatagban nagy mennyiségben található sziksó, vagyis szóda. I.e. 2800-ból, Babilonból származó cseréptöredékek arra utalnak, hogy a nõk hajpomádét készítettek az olajokból és hamuból elõállított szappanszerû kenõcsökbõl.
Az ókori görögöknél a testkultúra rendkívül magas fokon állt, ám szappanról vagy szappanszerû anyagokról nem tesznek említést a korabeli leletek. Testük tisztítására agyagot, homokot, horzsakövet és hamut használtak, majd utána olajjal kenték be testüket. A ruhák mosása kifejezetten nõi munkának számított, és csak vízzel történt. A rómaiak is hasonlóan – hamuval tisztálkodtak, és testüket olajjal dörzsölték be. A testre felvitt anyagokat megfelelõ kaparókkal távolították el. A ruházat tisztítása számunkra meglehetõsen bizarr módon zajlott.
A mosáshoz erjedt vizeletet használtak, melyet a Róma útkeresztezõdéseiben felállított edényekben gyûjtötték össze. A mosást a fennmaradt rajzok és feljegyzések szerint a vizeletbe áztatva, taposással végezték, kihasználva a vizelet erjedése közben keletkezõ ammónia lúgos kémhatását. Plinius a „Historia naturae” c. mûvében leírja, milyen hasznos a gallok által használt, kecskezsírból és hamuból készített szilárd vagy kenõcsös szappan. A római asszonyok nagy érdeklõdést tanúsítottak iránta. Nemcsak tisztítási célra hozattak a meghódított területekrõl, hanem a hajuk színezésére is használták, hiszen különlegesen szép vörös színt eredményezett. A pompeji ásatások során olyan mosókonyhát tártak fel, melynek edényeiben, tégelyeiben szappanmaradékok voltak. A IX. századi arab alkimisták feljegyzéseiben is találhatunk utalásokat a szappan tisztító hatása. Ekkor már jelentõs Európában az arab, perzsa és indiai szappanbehozatal Ezzel egyidõben kezd kifejlõdni Európában is a szappangyártás. Nagy Károly rendeletben írja elõ, hogy a hûbéri birtokon szappanfõzõ iparosokat is kell tartani.Szappanfõzõ céhek alakulnak. Már növényi olajt is használnak, de a lúg beszerzése még mindig nagyon költséges. A XVI. századból fennmaradt krónikákból kiderül, hogy a szappant borotválkozásra is használták már, és a borbélyok saját maguk állították elõ. A lúgoldat töménységének, fajsúlyának megállapítására tojást használtak. (15 t%-os lúgban úszó tojásnak a fele emelkedik ki a folyadékból, 8 t%- osból az 1/4 része, 4 t%-osban pedig a tojás lebeg) A szappanfõzés eljárásait szigorú titokként kezelték, és elárulását komolyan büntették.
A XIX. században a francia enciklopédisták egy gyönyörûen illusztrált könyvet adtak ki a szappanfõzés mûvészetérõl. 1789-ben a Francia Tudományos Akadémia pályázatot írt ki a szóda ipari elõállítására. A pályázat nyertese 1791- ben LEBLANC lett.Ám az új szódát kezdetben bizalmatlanul fogadták: „A szódagyárak elûzik a felhõket, és aszályokat okoznak” – hirdették az ellenzõi, fegyveresekkel kellett védeni a gyárakat. A mai szódagyártás technológiájának kifejlesztése FRESNEL francia fizikus nevéhez fûzõdik, 1811-ben szabadalmaztatta az ún. ammóniás eljárást, ennek ipari kifejlesztése pedig SOLVAY nevéhez kötõdik, ma is Solvayfelé szódagyártás néven ismert.
szappangyártás a XX. század elsõ felében rohamos fejlõdésnek indult. A klasszikus, üstökben való szakaszos szappanfõzési eljárásokat felváltotta a korszerûbb, gazdaságosabban mûködõ folyamatos szappangyártási eljárás. Még meg sem élhette azonban a szappangyártás az ipari kibontakozását, a szintetikus mosószerek megjelenésével máris háttérbe került, a pipereszappanok helyét pedig elfoglalták a folyékony szappanok, habfürdõk.
A szappan ma mégis reneszánszát éli, ennek egyik oka a házi szappankészítés újraéledése. Pár évtizeddel ezelõtt a szappanfõzés a háziasszonyok általános feladatai közé tartozott. Én is emlékszem, hogy édesanyám a disznóölés után a maradék zsiradékból szappant fõzött, amely aztán a padláson állt hetekig: „érett”. Ezek a szappanok nem voltak olyan finomak, mint a mai utódai – némelyik olyan gusztusos, hogy legszívesebben beleharapna az ember.

Nincsenek megjegyzések: